Milyen esetekben nem lehet valakit krioprezerválni?

A Kódex nagy része a krionika mellett szól. Ez a cikk a korlátokról szól, mert nem lenne őszinte olyan eljárásként bemutatni a krionikát, amely minden helyzetben működik. A krionikának minimális biológiai épségre van szüksége ahhoz, hogy egyáltalán értelme legyen. Elvileg bárki jelentkezhet krionikai megőrzésre, a gyakorlatban azonban előfordulnak olyan helyzetek, amikor az eljárás nem végezhető el, vagy a várható minőség annyira gyenge, hogy a megőrzés értelmét veszti.

Túl sok idő telt el a halál óta

Ez a legnagyobb korlát. A megőrzést akkor kell megkezdeni, amikor az agy szerkezete még nagyrészt ép, hiszen a keringés leállásával az agyszövet károsodása azonnal megindul. Itt is a bomlással kell versenyt futni, ezért van szükség készenléti csapatra. Szobahőmérsékleten óráról órára nő a károsodás mértéke, néhány nap alatt pedig visszafordíthatatlanná válhat. Ezzel az a biológiai információ is elveszhet, amelynek megőrzése a krionika célja. Ha a holttest a halál után túl sokáig marad szobahőmérsékleten, a károsodás már olyan mértékű lehet, hogy a krioprezerváció nem jelent érdemi lehetőséget.

Az agy fizikai roncsolódása

A krionika bizonyos károsodások mellett is alkalmazható, de nem tudja pótolni a fizikailag megsemmisült agyszövetet. A súlyos trauma, a kiterjedt agysérülés, a hosszan tartó tűzhatás vagy az előrehaladott bomlás visszafordíthatatlanul károsíthatja az agy szerkezetét. A lehűtés nem tudja megőrizni azt, ami már elpusztult. A test más részeinek sérülése kevésbé meghatározó, mint az agy károsodása, mert az agy őrzi a személyazonosság szempontjából lényeges információt.

Korábbi eltemetés vagy hamvasztás

A hamvasztás a szó legszorosabb értelmében végleges: hamuvá alakítja a szervezet szerkezetét, és semmi sem marad, amit meg lehetne őrizni. A temetés lassabb folyamat, de a krioprezerváció szempontjából ugyanúgy kizáró ok lehet: a mikrobák, a nedvesség és az idő gyorsan károsítják a szöveteket, és a megőrzéshez szükséges szerkezet még rövid idő után végzett exhumálással sem állítható helyre. Hamvasztás vagy temetés után a krionika már nem jöhet szóba. A teljes körű boncolás más okból jelent súlyos akadályt: az agyat eltávolíthatják és felszeletelhetik, a főbb ereket pedig átvághatják. Így nem marad megfelelő keringési útvonal a krioprotektív oldat bejuttatására, enélkül pedig a lehűtött szövetben üvegesedés helyett jégkristályok képződhetnek.

Az elkerülhető hiba: a felkészülés hiánya

A fent leírt korlátok többsége fizikai természetű. Ez azonban logisztikai kérdés, vagyis olyan tényező, amelyen előre lehet javítani. A szervezési hiányosságok sok esetben nagyobb kockázatot jelentenek, mint a látványos balesetek. A megőrzés minősége attól függ, hogy a csapat elég gyorsan eléri-e az érintettet. Ehhez olyan intézkedéseket kell előre megtenni, amelyekre jóval a halál bekövetkezése előtt sor kerül.

• A finanszírozás rendben van. Az előre rendezett finanszírozás lehetővé teszi, hogy az eljárás azonnal megkezdődhessen, és ne okozzon késedelmet a pénzügyi fedezet hiánya.
• A papírok elkészültek. Az előre kitöltött jogi és egészségügyi dokumentumok lehetővé teszik, hogy a csapat a jogi halál megállapítása után késedelem nélkül eljárhasson.
• A hozzátartozók tudnak róla. Ha a családtagok, az ápolók és a közeli ismerősök ismerik az érintett kívánságait, és tudják, kit kell értesíteniük, az döntő lehet a gyors jelzés és az elszalasztott lehetőség között.
• Jól látható azonosító jelzés. Egy orvosi vészhelyzeti karkötő vagy nyakban viselt jelzés már azelőtt tájékoztathatja a mentőket az érintett kívánságáról, hogy a dokumentumokat vagy az elérhetőségeket keresni kellene.

Ha ezek közül bármelyik hiányzik vagy hibás, egy egyébként fizikailag megvalósítható megőrzés is meghiúsulhat, nem biológiai, hanem szervezési okokból.

További olvasmányok

• Mi az az SST, és miért fontos?
• A kritikus versenyfutás a sejtszintű bomlással szemben
• Fontos dokumentumok, amelyeket érdemes megőrizni
• Alapfogalmak kezdőknek